A nap fénypontja, amikor előkerül a matatófalam!

Már alig vártam ezt a pillanatot, mikor anya előveszi ezt a csodafalat. Kinyitja, hogy ne boruljon el én pedig már rontok is neki.

Annyi minden van itt, azt sem tudom mivel játszak. Lehet nyitni, csukni, nyomni, tekerni, csavarni, matatni… mindent mi babának ingere. Itt még azt is szabad piszkálni, amit máshol nem. Zárakat, kapcsolókat, zsinórokat, még telefont is. Ez maga a baba kánaán.

Ha valamiért mégis megunom ezeket matatni, akkor indulás a fal túloldára, ahol van egy fehér tábla, ami csak arra vár, hogy alkossak rá. Szerencsére van is hozzá varázsceruza mindenféle színben. Ha el akarom tűntetni a rajzaimat, le is lehet törölni a varázstollak kupakjával. Vannak még itt betűk, számok, formák, amiket ha a táblára teszek ott is marad. Valami mágnesről beszéltek a szüleim ami ott tartja, de szerintem ez valami varázslat lehet.

Ha már mindent végigmatattam és mindent lerajzoltam, akkor apa összecsukja a csodafalat, és elteszi pihenni.

Anya és apa szerint amióta ezzel játszok, egyre ügyesebben tudom használni a kis kezecskéim és hamarabb rájövök, hogy mi hogyan működik, mit hogyan kell matatni. Bár szerintem én mindig ilyen ügyi voltam.

Látod, mennyire varázslatos az én kis matatófalam?